Luftentfeuchter vásárlási ellenőrzőlista
Szeretne egy légtelenítőt vásárolni, de fogalma sincs, hogy melyik készülék lenne a megfelelő az Ön számára? Akkor Ön is úgy van, mint a legtöbb ember, hiszen egy légtelenítőt végül is nem vásárol az ember minden nap. Mindenképpen érdemes egy rövid tanácsot kérni, mert a légtelenítők nem egyformák, és fontos különbségek vannak. Ezért az alábbiakban összeállítottunk egy listát azokról a szempontokról, amelyeket érdemes figyelembe venni a megfelelő légtelenítő kiválasztásakor:
párátlanító teljesítmény
Ellenőrizze a légtelenítő teljesítményadatait, és győződjön meg arról, hogy az megfelelő a kívánt szobamérethez. Néhány szolgáltató a maximális szobaméretet négyzetméterben (m²) adja meg, és egy normál szobamagasságot, kb. 2,50 m-t feltételez. Mások viszont a szobaméretet köbméterben (m³) deklarálják, tehát figyelembe véve a szoba területét ÉS magasságát.
Egy túl gyenge készülékkel nem lesz lehetősége elérni a kívánt célnedvességet. Egy túl erős dehumidifikáló készülék kevésbé problémás, amennyiben a kívánt célnedvességet helyesen állítja be a beépített higrosztáton (nedvességszabályozó). A higrosztát érzékeli, amikor a helyiség nedvessége rendben van, és szünetel, amíg újra nedvesebb nem lesz. Egy erősebb szárító jelenleg több áramot fogyaszt, mint egy gyengébb, de kevesebb ideig működik, mert gyorsabban éri el a nedvességi célt. Végső soron ez hasonló fogyasztási értékeket eredményez az erősebb és gyengébb készülékek között, enyhe előnyökkel végül az erősebb modellek javára.
A legtöbb szolgáltató a párátlanító teljesítményt 80%-os állandó páratartalom és 30°C-os állandó hőmérséklet mellett deklarálja, ami trópusi viszonyoknak felel meg. Ez távol áll a svájci pincék környezetétől, de mégis lehetővé teszi a párátlanító teljesítményének összehasonlítását. A kereskedelemben általában kondenzációs technológiával rendelkező párátlanító berendezéseket kínálnak. Ezek a készülékek takarékosak, kézre állnak és viszonylag olcsók. E technológia esetében a hatékonyság hűvösebb környezetben csökken, és száraz levegő esetén is kevesebb vizet vonnak el, mint magas páratartalom mellett. Ugyanez vonatkozik az energiafogyasztásra is. Minél hűvösebb és szárazabb a levegő, annál alacsonyabb a szárítók áramfelvétele. Ez egy tipikus pincekörnyezetben, 15°C/60% páratartalom mellett akár 20-30%-kal alacsonyabb fogyasztást is jelenthet a deklarált maximális áramfelvételhez képest. A fogyasztási adatok tehát csak akkor értelmezhetők, ha a) ismerjük a párátlanító teljesítményét literben, és b) a hozzá tartozó környezeti értékeket, mint a hőmérséklet és a páratartalom.
A durva tejkönyv-számítás szerint feltételezhető, hogy egy 10L/nap teljesítményű készülék képes stabilizálni egy 25m²-es helyiséget 15°C-on egy ésszerű, 60% alatti relatív páratartalomra (a penész és szagképződés küszöbértéke) problémamentesen. Egy 20L-es készülék 50m²-hez stb. A 20°C feletti hőmérsékleteknél nyugodtan hozzáadhatunk 20%-ot a helyiség térfogatához, mivel a párátlanítók teljesítménye nő, ahogy melegebb a helyiség. Legyen kritikus, ha a helyiség mérete és a párátlanító teljesítménye között jelentős eltérés van a megadott értékekben. Egyébként: A túl meleg környezetben (32-35°C-nál melegebb) történő folyamatos használat drasztikusan lerövidíti a kompresszorok élettartamát.
elhelyezés
Figyeljen a készülék megfelelő elhelyezésére a helyiségben. Elvileg a legjobban akkor tudja kifejteni teljes működését a párátlanító, ha a helyiség közepén helyezik el, és teljesen körülveszi a nedves levegő. Kedvezőtlen helyek ezzel szemben a fűtőtest mellett, asztalok alatt, valamint minden olyan hely, ahol fröccsenő víz veszélye áll fenn. A párátlanító által kibocsátott száraz levegőnek az egész helyiségben keringenie kell. Minél nagyobb a helyiség, annál fontosabb a középső elhelyezés (különösen a túlzsúfolt vagy elválasztott zónákban). Ha a padlón nem lehetséges jó helyet találni, választhatóan falra szerelhető tartók is rendelkezésre állnak kiegészítőként, amelyekkel a készülékeket kissé megemelve a falra rögzíthetik.
páralecsapódás
Ha kondenzációs szárítót választ, rendszeresen ki kell ürítenie a gyűjtőedényt a felhalmozódott kondenzvízzel. Alternatív megoldásként minden készülékünknél elérhető egy közvetlen tömlőcsatlakozás, amellyel a vizet egy alacsonyabban elhelyezkedő lefolyóba lehet vezetni. Ha nincs lefolyó, akkor előnyös egy nagyobb tartályú légtelenítő, mivel ezt ritkábban kell kiüríteni. Továbbá különféle kondenzvíz szivattyúkat is forgalmazunk, amelyekkel a kivont vizet magasságba és távolságra is el lehet vezetni, például egy mosdóba stb.
Automatikus önleolvasztás
Minden kondenzációs szárítónak időnként le kell olvadnia (defrost), hogy megszabaduljon a jégtől, amely automatikusan képződik a nedvesség eltávolítása során. Hűvösebb környezetben érdemes olyan modellt választani, amely forró gázos leolvasztással működik. Ezeknél a készülékeknél a hűtőelem aktívan melegítéssel olvad le, ami nagyon gyorsan történik, és hideg környezetben, közel a fagyásponthoz is működik. Temperált helyiségekben az úgynevezett "elektronikus leolvasztás" módszer is megfelelő. Itt csak a kompresszor szakítja meg a hűtési folyamatot, és addig húzza a temperált szoba levegőt a párátlanítón, amíg a hűtőelem (párologtató) újra le nem olvad.
Tervezés / Működési zaj
Különösen fontos, hogy a levegőszárító csendes és kézreálló legyen a munka- és lakóhelyiségekben. Emellett vannak elegáns dizájnok és olyanok is, amelyek inkább ipari jellegűek. Ahhoz, hogy a zajszint értelmezhető legyen, meg kell határozni, hogy milyen távolságból mérték azt a készüléktől. Egy méteres távolságban a lakóterekben a levegőszárítónak nem szabad 48 dB(A) fölött lennie, hálószobákban pedig nem szabad 42 dB(A) fölött lennie. 2,5 méteres távolságban ez körülbelül 45 dB(A) illetve 39 dB(A). Ezek az értékek egy átlagos zajérzékelésnek felelnek meg, és természetesen egyénileg változóak. Ha nem biztos a zajjal kapcsolatban, természetesen szívesen meghallgathatja az összes készüléket nálunk az AirCenterben.
tervezés
A háztartási légtelenítők általában könnyűek és kézre állóak, valamint alacsony vagy mérsékelt porterhelésre vannak tervezve. Durvább környezetben, mint például építkezéseken vagy ipari területeken, az ipari építkezési szárítók jobban megfelelnek. Ezek a ház és a belső szerkezet szempontjából robusztusabbak, és kevésbé érzékenyek a szennyeződésekre, mint az építkezési por, gipsz vagy fa por. Technológiailag a háztartási légtelenítők alig különböznek az ipari építkezési szárítóktól.
Stop- és Go-működés / Hatékonyság
A különböző párátlanító készülékek teljesítményét és hatékonyságát általában (és tévesen) csak folyamatos üzemmódban mérik. Tehát akkor, amikor a szárító függetlenül a helyiség páratartalmától folyamatosan működik. A gyakorlatban azonban a Stop- és Go-működés a releváns. Például, ha egy pincét egy kívánt célnedvességre kell stabilizálni a penész és a szagok megelőzése érdekében. A mechanikusan vezérelt készülékeknél (amelyek a célnedvesség beállításához forgókapcsolóval ismerhetők fel) a Stop- és Go-működés lényegesen pontosabb és így takarékosabb, mint az elektronikus vezérlésű modellek esetében (amelyek kijelzővel és gombokkal ismerhetők fel). Ez a szenzorok, illetve a higrosztát felépítése és elhelyezése miatt van. Digitális "Dryfix" párátlanítóink speciális szoftverrel rendelkeznek, amely kompenzálja ezt a pontatlanságot.
Továbbá egy jó légtelenítőnél, amikor elérjük a kívánt helyiség páratartalmát, nemcsak a kompresszornak kell kikapcsolnia, hanem a szellőzésnek is. Ellenkező esetben a villanyszámla magasabb lesz, mint szükséges, és a korábbi szárítási folyamatból származó maradék páratartalom újra a helyiségbe kerül (= párásító...). Minden légtelenítőnk megfelel ennek a követelménynek, kivéve, ahol a pályázatban kifejezetten említve van.
A jó légtelenítők egyébként időkapcsolóval vagy időzítővel is működtethetők, így a dehidratálás például az olcsóbb éjszakai tarifára időzíthető. A kereskedelemben kapható digitálisan vezérelt szárítók sok esetben áramkimaradás után készenléti üzemmódba lépnek, és ezt követően manuálisan újra kell indítani őket. Minden dehidratálóink az áramkimaradás után változatlan beállítással folytatják a működést, így alkalmasak időkapcsolóval való üzemeltetésre is.
Bizonyos szolgáltatók saját maguk által kitalált energia címkéket adnak a légtelenítőikhez. Véleményünk szerint ezek többek között azért értéktelenek, mert a szárítók csak folyamatos üzemmódban lettek mérve.
hűtőközeg
Ahhoz, hogy bolygónk elérje a CO2-célokat, a légdehumidifikátorokat is gyakorlatilag emissziómentes hűtőközegekre kell átkonvertálni (pl. R290, R32), hasonlóan a technikailag rokon hűtőszekrényekhez vagy klímaberendezésekhez. Az idősebb hűtőközegekkel (pl. R134a, R410) rendelkező készülékeket valószínűleg csak rövid ideig lehet forgalomba hozni és értékesíteni, és van egy határozott időszak, amelyen belül még javíthatók. Ezért valószínűleg gyorsabban elveszítik újraértéküket, mint az új hűtőközegekkel rendelkező készülékek.
...és végül:
Mi haszna van egy hatékony üzemeltetésnek, ha egy készülék rövid időn belül tönkremegy... A készülékeink kiválasztásánál ezt a fontos tartóssági szempontot is figyelembe vettük, akárcsak a szükséges pótalkatrészek lehető leghosszabb elérhetőségét.
párátlanító teljesítmény
Ellenőrizze a légtelenítő teljesítményadatait, és győződjön meg arról, hogy az megfelelő a kívánt szobamérethez. Néhány szolgáltató a maximális szobaméretet négyzetméterben (m²) adja meg, és egy normál szobamagasságot, kb. 2,50 m-t feltételez. Mások viszont a szobaméretet köbméterben (m³) deklarálják, tehát figyelembe véve a szoba területét ÉS magasságát.
Egy túl gyenge készülékkel nem lesz lehetősége elérni a kívánt célnedvességet. Egy túl erős dehumidifikáló készülék kevésbé problémás, amennyiben a kívánt célnedvességet helyesen állítja be a beépített higrosztáton (nedvességszabályozó). A higrosztát érzékeli, amikor a helyiség nedvessége rendben van, és szünetel, amíg újra nedvesebb nem lesz. Egy erősebb szárító jelenleg több áramot fogyaszt, mint egy gyengébb, de kevesebb ideig működik, mert gyorsabban éri el a nedvességi célt. Végső soron ez hasonló fogyasztási értékeket eredményez az erősebb és gyengébb készülékek között, enyhe előnyökkel végül az erősebb modellek javára.
A legtöbb szolgáltató a párátlanító teljesítményt 80%-os állandó páratartalom és 30°C-os állandó hőmérséklet mellett deklarálja, ami trópusi viszonyoknak felel meg. Ez távol áll a svájci pincék környezetétől, de mégis lehetővé teszi a párátlanító teljesítményének összehasonlítását. A kereskedelemben általában kondenzációs technológiával rendelkező párátlanító berendezéseket kínálnak. Ezek a készülékek takarékosak, kézre állnak és viszonylag olcsók. E technológia esetében a hatékonyság hűvösebb környezetben csökken, és száraz levegő esetén is kevesebb vizet vonnak el, mint magas páratartalom mellett. Ugyanez vonatkozik az energiafogyasztásra is. Minél hűvösebb és szárazabb a levegő, annál alacsonyabb a szárítók áramfelvétele. Ez egy tipikus pincekörnyezetben, 15°C/60% páratartalom mellett akár 20-30%-kal alacsonyabb fogyasztást is jelenthet a deklarált maximális áramfelvételhez képest. A fogyasztási adatok tehát csak akkor értelmezhetők, ha a) ismerjük a párátlanító teljesítményét literben, és b) a hozzá tartozó környezeti értékeket, mint a hőmérséklet és a páratartalom.
A durva tejkönyv-számítás szerint feltételezhető, hogy egy 10L/nap teljesítményű készülék képes stabilizálni egy 25m²-es helyiséget 15°C-on egy ésszerű, 60% alatti relatív páratartalomra (a penész és szagképződés küszöbértéke) problémamentesen. Egy 20L-es készülék 50m²-hez stb. A 20°C feletti hőmérsékleteknél nyugodtan hozzáadhatunk 20%-ot a helyiség térfogatához, mivel a párátlanítók teljesítménye nő, ahogy melegebb a helyiség. Legyen kritikus, ha a helyiség mérete és a párátlanító teljesítménye között jelentős eltérés van a megadott értékekben. Egyébként: A túl meleg környezetben (32-35°C-nál melegebb) történő folyamatos használat drasztikusan lerövidíti a kompresszorok élettartamát.
elhelyezés
Figyeljen a készülék megfelelő elhelyezésére a helyiségben. Elvileg a legjobban akkor tudja kifejteni teljes működését a párátlanító, ha a helyiség közepén helyezik el, és teljesen körülveszi a nedves levegő. Kedvezőtlen helyek ezzel szemben a fűtőtest mellett, asztalok alatt, valamint minden olyan hely, ahol fröccsenő víz veszélye áll fenn. A párátlanító által kibocsátott száraz levegőnek az egész helyiségben keringenie kell. Minél nagyobb a helyiség, annál fontosabb a középső elhelyezés (különösen a túlzsúfolt vagy elválasztott zónákban). Ha a padlón nem lehetséges jó helyet találni, választhatóan falra szerelhető tartók is rendelkezésre állnak kiegészítőként, amelyekkel a készülékeket kissé megemelve a falra rögzíthetik.
páralecsapódás
Ha kondenzációs szárítót választ, rendszeresen ki kell ürítenie a gyűjtőedényt a felhalmozódott kondenzvízzel. Alternatív megoldásként minden készülékünknél elérhető egy közvetlen tömlőcsatlakozás, amellyel a vizet egy alacsonyabban elhelyezkedő lefolyóba lehet vezetni. Ha nincs lefolyó, akkor előnyös egy nagyobb tartályú légtelenítő, mivel ezt ritkábban kell kiüríteni. Továbbá különféle kondenzvíz szivattyúkat is forgalmazunk, amelyekkel a kivont vizet magasságba és távolságra is el lehet vezetni, például egy mosdóba stb.
Automatikus önleolvasztás
Minden kondenzációs szárítónak időnként le kell olvadnia (defrost), hogy megszabaduljon a jégtől, amely automatikusan képződik a nedvesség eltávolítása során. Hűvösebb környezetben érdemes olyan modellt választani, amely forró gázos leolvasztással működik. Ezeknél a készülékeknél a hűtőelem aktívan melegítéssel olvad le, ami nagyon gyorsan történik, és hideg környezetben, közel a fagyásponthoz is működik. Temperált helyiségekben az úgynevezett "elektronikus leolvasztás" módszer is megfelelő. Itt csak a kompresszor szakítja meg a hűtési folyamatot, és addig húzza a temperált szoba levegőt a párátlanítón, amíg a hűtőelem (párologtató) újra le nem olvad.
Tervezés / Működési zaj
Különösen fontos, hogy a levegőszárító csendes és kézreálló legyen a munka- és lakóhelyiségekben. Emellett vannak elegáns dizájnok és olyanok is, amelyek inkább ipari jellegűek. Ahhoz, hogy a zajszint értelmezhető legyen, meg kell határozni, hogy milyen távolságból mérték azt a készüléktől. Egy méteres távolságban a lakóterekben a levegőszárítónak nem szabad 48 dB(A) fölött lennie, hálószobákban pedig nem szabad 42 dB(A) fölött lennie. 2,5 méteres távolságban ez körülbelül 45 dB(A) illetve 39 dB(A). Ezek az értékek egy átlagos zajérzékelésnek felelnek meg, és természetesen egyénileg változóak. Ha nem biztos a zajjal kapcsolatban, természetesen szívesen meghallgathatja az összes készüléket nálunk az AirCenterben.
tervezés
A háztartási légtelenítők általában könnyűek és kézre állóak, valamint alacsony vagy mérsékelt porterhelésre vannak tervezve. Durvább környezetben, mint például építkezéseken vagy ipari területeken, az ipari építkezési szárítók jobban megfelelnek. Ezek a ház és a belső szerkezet szempontjából robusztusabbak, és kevésbé érzékenyek a szennyeződésekre, mint az építkezési por, gipsz vagy fa por. Technológiailag a háztartási légtelenítők alig különböznek az ipari építkezési szárítóktól.
Stop- és Go-működés / Hatékonyság
A különböző párátlanító készülékek teljesítményét és hatékonyságát általában (és tévesen) csak folyamatos üzemmódban mérik. Tehát akkor, amikor a szárító függetlenül a helyiség páratartalmától folyamatosan működik. A gyakorlatban azonban a Stop- és Go-működés a releváns. Például, ha egy pincét egy kívánt célnedvességre kell stabilizálni a penész és a szagok megelőzése érdekében. A mechanikusan vezérelt készülékeknél (amelyek a célnedvesség beállításához forgókapcsolóval ismerhetők fel) a Stop- és Go-működés lényegesen pontosabb és így takarékosabb, mint az elektronikus vezérlésű modellek esetében (amelyek kijelzővel és gombokkal ismerhetők fel). Ez a szenzorok, illetve a higrosztát felépítése és elhelyezése miatt van. Digitális "Dryfix" párátlanítóink speciális szoftverrel rendelkeznek, amely kompenzálja ezt a pontatlanságot.
Továbbá egy jó légtelenítőnél, amikor elérjük a kívánt helyiség páratartalmát, nemcsak a kompresszornak kell kikapcsolnia, hanem a szellőzésnek is. Ellenkező esetben a villanyszámla magasabb lesz, mint szükséges, és a korábbi szárítási folyamatból származó maradék páratartalom újra a helyiségbe kerül (= párásító...). Minden légtelenítőnk megfelel ennek a követelménynek, kivéve, ahol a pályázatban kifejezetten említve van.
A jó légtelenítők egyébként időkapcsolóval vagy időzítővel is működtethetők, így a dehidratálás például az olcsóbb éjszakai tarifára időzíthető. A kereskedelemben kapható digitálisan vezérelt szárítók sok esetben áramkimaradás után készenléti üzemmódba lépnek, és ezt követően manuálisan újra kell indítani őket. Minden dehidratálóink az áramkimaradás után változatlan beállítással folytatják a működést, így alkalmasak időkapcsolóval való üzemeltetésre is.
Bizonyos szolgáltatók saját maguk által kitalált energia címkéket adnak a légtelenítőikhez. Véleményünk szerint ezek többek között azért értéktelenek, mert a szárítók csak folyamatos üzemmódban lettek mérve.
hűtőközeg
Ahhoz, hogy bolygónk elérje a CO2-célokat, a légdehumidifikátorokat is gyakorlatilag emissziómentes hűtőközegekre kell átkonvertálni (pl. R290, R32), hasonlóan a technikailag rokon hűtőszekrényekhez vagy klímaberendezésekhez. Az idősebb hűtőközegekkel (pl. R134a, R410) rendelkező készülékeket valószínűleg csak rövid ideig lehet forgalomba hozni és értékesíteni, és van egy határozott időszak, amelyen belül még javíthatók. Ezért valószínűleg gyorsabban elveszítik újraértéküket, mint az új hűtőközegekkel rendelkező készülékek.
...és végül:
Mi haszna van egy hatékony üzemeltetésnek, ha egy készülék rövid időn belül tönkremegy... A készülékeink kiválasztásánál ezt a fontos tartóssági szempontot is figyelembe vettük, akárcsak a szükséges pótalkatrészek lehető leghosszabb elérhetőségét.